Basic HTML Version
26
A fényképezés és a képzőművészet
A fényképezés kezdetei
a művészek évszázadokon át kutatták a módját annak, hogyan le-
het rávetíteni egy képet a sík felületre. Számtalan leleményes eszközt,
módszert használtak fel erre a célra. a fényképezőgép őse, a
camera
obscura
(sötét kamra, lyukkamera) az egyike volt az első ilyen eszkö-
zöknek (lásd az 60. oldalon).
Joseph Nicéphore Niépce
(zsozef niszéfor
niepsz; 1765–1833) francia feltaláló litográfiák készítése közben jutott el
a világ első fényképének megalkotásához. 1826-ban mintegy 8 órán át
tartó exponálási idő után ún.
heliogra kus
(napsugaras) eljárással le-
fényképezte a házának ablakából feltáruló látványt.
az ő felfedezéseit fejlesztette tovább
Louis-Jacques-Mandé Dagu-
erre
(lui-zsak-mandé dager; 1787–1851), és 1837-ben elkészítette az első
dagerrotípiát*.
a jóddal kezelt ezüstlemezről higanygőzzel csalta elő
a látens (rejtett) képet, amelyet azután nátrium-tioszulfáttal rögzített.
Niépce és Daguerre találmányát
François Arago
(franszoá arago;
1786–1853), híres fizikus és csillagász 1839. január 7-én jelentette be a
francia akadémián, közkinccsé téve ezzel a fényképezés alapjait. Még
ugyanebben az évben, augusztus 9-én a Tudományos és Képzőművé-
szeti akadémia együttes ülésén, nagy nemzetközi érdeklődés közepet-
te, részletesen ismertette a dagerrotípia készítésének vegyi eljárását, így
lényegében ezt a napot (azaz 1839. augusztus 9-ét) tekinthetjük a fény-
képészet megszületésének. a dagerrotípiának sokáig nem akadt vetély-
társa, bár több előnytelen tulajdonsággal is rendelkezett (pl. sokszorosí-
tásra nem volt alkalmas, csak egyedi képeket lehetett vele előállítani, sőt
a modellnek csupán a tükörképét tudta megjeleníteni stb.). Mindezek
ellenére európában kb. az 1850-es évekig, az egyesült államokban még
ennél is tovább divatban volt.
A fotótörténet (kronologikus) korszakolása:
• 1839–1853: a fénykép megismerésének, elfogadásának kora (dagerro-
típiák, talbotípiák);
• 1850–1870: a fényképezés kézműves korszaka, egyben első virágkora;
• 1875–1915: a fényképezés tömegessé válása (ipari termékké alakulása);
• 1900–1947: a fényképezés tagolódása, specializálódása;
• napjainkig tartó időszak, az átmeneti felfutás, pozíciónyerés utáni foko-
zatos hanyatlás, értékvesztés, és az ezzel párhuzamos differenciálódás
(tömegáru-műtárgy).
Alexander Rodcsenko
(1891–1956) orosz képzőművész, belsőépítész és fotóművész; tagja volt
annak a baloldali atal szovjet művészcsoportnak, amely a mindennapi élet gyakorlatában akart va-
lami újat és hasznosat létrehozni. Műveikben nem az ábrázolásra, hanem a tervezésre helyezték a
hangsúlyt, így a művészet lényegét a technikában vélték megtalálni („konstruktivizmus”).
Rodcsenko így fogalmazott:
„a művészet teremtése többé nem lehet egyéni, csakis kollektív, politikai
és tudományos cselekedet.”
Az elsők között szakított a hagyományos fényképészeti beállításokkal.
A tárgyakat, mo-
delleket a legkülönbözőbb, furcsa, szokatlan látószögekből fényképezte le. Az így készült fotók
rendkívüli propagandaerővel bírtak, melyet a korabeli politika is hamar felfedezett magának. Sajnos
az addig sikeres Rodcsenko későbbi mellőztetését is éppen egy ilyen propagandakép, az
Úttörőlány
okozta. Ekkor politikailag félreállították. 1930-ban történt mindez, amikor a megszilárdult szovjet
hatalomnak már elege lett a modern művészekből. A forradalmi újító magányosan és megkesere-
detten halt meg.
Alexander Rodcsenko:
Telefonáló nő
(1923)
Edward Weston
(edvard veszton):
Káposztalevél
(1931)
Az angol
William Henry Fox Talbot
(viljem henri foksz telbot;
1800–1877) francia kortársával, Daguerre-rel szinte egy időben
dolgozta ki a
kalotípiának*
(szép képnek) vagy
talbotí-
piának
nevezett eljárást. Ennek lényegét a negatív felfedezésé-
vel tetszés szerinti darabszámú pozitív készítése jelentette. Ha
összehasonlítjuk a kalotípiát a dagerrotípiával, több különbséget
is felfedezhetünk. Míg az utóbbi lemezre készült, egyedi és
rendkívül részletgazdag volt, addig a kalotípia papírra került,
sokszorosítani lehetett, viszont az ezüstképet hordozó papír ros-
tos szerkezete miatt homályosabb, elmosódottabb volt. Tény –
az eljárások különbözősége ellenére –, hogy ez a két fontos fel-
fedezés alapozta meg a jövő fényképészetét.
ké
pzeletv10_uj_2013.indd 206
8/2/13 12:49: