Basic HTML Version
2
Fra Angelico, az optimista szerzetes
a
Krisztus levétele a keresztről
című festmény a gótikus triptichon és a re-
neszánszra jellemző, egy tagból álló oltártípus közti átmenetet képviseli.
fra angelico a hármas oromzatos osztás ellenére nem tagolta a keret-
hez a kompozíciót, hanem egy összefüggő térben örökítette meg a je-
lenetet. a kép kompozíciós középpontjában Krisztus élettelen testét lát-
juk, amint óvatos mozdulatokkal, ünnepélyesen leemelik a keresztről.
átlósan megfestett teste és karjai X alakot formáznak, ami Krisztus ha-
gyományos szimbólumára, az „X” (khi) betűre utal. az X szárai a létrán
álló és a közelben térdelő alakokban folytatódnak, alul-felül pedig a fi-
renzei épületekkel megfestett Jeruzsálem falai és a hegyvonulat viszi
tovább a jelképes X rajzolatát.
a kép szereplőinek elrendezése szimmetrikus. a bal oldalon álló szent
nők a térdeplő Máriát veszik körül, az előtérben Mária Magdolna éppen
megcsókolja a halott lábát, amelyet már életében olajjal megkent (fel-
kenés). a jobb oldalon korabeli ruhába öltözött, előkelő firenzei férfiak
állnak, az egyik közülük Krisztus töviskoronáját fogja a kezében, a másik
pedig letérdelve mutatja ki bánatát. a fénytől ragyogó, dekoratív, tiszta,
élénk színek szimbolikus jelentése segíti a kép mondanivalójának meg-
értését. a kék a tisztaságot, az igazságot és a hűséget, a vörös a fényt, a
vért, a szeretetet és a mennyei ragyogást, a fehér pedig az isteni fényt
és az ártatlanságot jelképezi.
Fra Angelico:
Krisztus levétele a keresztről
(1437–1440), oltárkép, fa, 176×185 cm, firenze, Museo
San Marco. a gótikus csúcsíves oromzaton lévő szente-
ket fra angelico mestere, Lorenzo Monaco festette
eredeti neve: Guido di Pietro, szerzetesi neve: fra
Giovanni da fiesole (fra = frater, szerzetes).
a korai reneszánsz festészet jelentős alakja. fiatal ko-
rától kezdve a dominikánusok szerzetesrendjének
tagjaként élt és alkotott a fiesolei San Domenico-
kolostorban és a firenzei San Marcóban. festményei-
nek kidolgozásán derűs, közvetlen, „angyali termé-
szete”, optimista szemlélete érződik. Tragikus témájú
művei is ragyogó színekben pompáznak, és nem
akarják elborzasztani a nézőt. festői stílusát a késői
gótika dekorativitása és ünnepélyessége mellett a
quattrocento térábrázolási törekvései határozták
meg. Mindig vonzódott a ragyogó színekhez, az
arany háttérhez, szívesen festett kecses mozdulatú,
aprólékosan kidolgozott szereplőket, de már felhasz-
nálta a reneszánszból átvett architektonikus eleme-
ket, a tájképi hátteret és a perspektívát. Tudatosan
alkalmazta a centrális perspektíva szabályait a sze-
replők térbeli elhelyezésénél. a térmélység megjele-
nítése Masaccio és Lorenzo Ghiberti hatását mutatja.
Fra Angelico (
körül –
)
ké
pzeletv10_uj_2013.indd 20
8/2/13 12:42: