Basic HTML Version
22
Grünewald, a szenvedés festője
az
Isenheimi szárnyas oltár
legdrámaibb részletét nagyböjt idején lát-
hatták a szerzetesek és a betegek. a bezárt tábla középső képe Krisztus
keresztútjának (golgota) végső jelenetét, a keresztre feszítést ábrázolja.
a kompozíciós hangsúlyt a feszületen függő, szenvedő Krisztus ábrázo-
lására helyezte a festő. az életnagyságúnál nagyobb, csontvázszerűen
sovány, sebektől vérző, meggyötört test megdöbbentően magasodik
a néző fölé. a súlytól meggörbülő kereszt, a kicsavart karok végén
görcsbe merevedő ujjak, a halál jegyeit viselő arc, a korbácsolás nyo-
mait őrző csontsovány test és a súlyos töviskorona is Krisztus szenvedé-
seit hangsúlyozzák. Vajon miért ilyen elborzasztó ez a jelenet, hogy
„el-
iszonyodtak tőle sokan, oly rút, nem emberi volt ábrázatja”
(Ésaiás próféta,
52,14)? Talán azért, hogy a kolostortemplom nyomorult, szenvedő be-
tegei azonosulni tudjanak Krisztus testével és a feltámadás reménysé-
gében vigaszt nyerhessenek. a megfeszített Krisztus balján áll Keresztelő
Szent János, az utolsó próféta, akit még Krisztus halála előtt fejeztek le. Jel-
képes megtestesülése a feltámadást vetíti előre. a holttest felé mutató ha-
tározott kézmozdulat tartalmát a mögötte felfestett felirat jelzi:
„Néki nö-
vekednie kell, nékem alábbszállnom”,
tehát Krisztusra mint Isten Bárányára,
az emberiség megváltójára mutat. a lábánál álló bárány a győzelmes és
felmagasztalt Krisztus jelképeként karcsú aranykeresztet tart, előtte pe-
dig az utolsó vacsora kelyhe, amelybe vérét ontja. Krisztus jobbján Szent
János az ájult Máriát támogatja, aki kétségbeesetten nyújtja imádko-
zó karjait fia felé. a kórház nővéreinek fehér ruhájához hasonló köntö-
se feltűnően emelkedik ki János apostol piros ruhája és a háttér sötét szí-
ne előtt. előttük a keresztfa tövében Mária Magdolna térdel. Testének íve
Mária és János mozdulatát ismétli meg. a sötét, kopár, kietlen táj a Krisz-
tus halálának órájában bekövetkezett napfogyatkozásra utal.
Matthias Grünewald
(1470/83–1529):
Isenheimi szárnyas oltár
(1513–1515),
olaj, fa, 232×307 cm, Colmar (fran-
ciaország), Musée d’unterlinden
Grünewald fő műve az isenheimi Antonita-kolostor kórház-
temploma számára készült szárnyas oltár (poliptichon). Az an-
tonita szerzetesek fő hivatásuknak a gyógyíthatatlan betegség-
ben szenvedők (pl. herpesz, orbánc, lepra, pestis) ápolását
tekintették. A ma már táblákra szedett szárnyas oltárnak erede-
tileg három különböző nézete volt. Az oltárszekrényhez két-két
mozgatható és egy-egy merev szárny csatlakozott. Az év fő
vallási ünnepein (advent, nagyböjt és húsvét) és a kolostor vé-
dőszentjének, Remete Szent Antalnak a névnapján mindig más
szárnyakat nyitottak ki.
A szárnyas oltár témái:
Első nézet
(az oltár bezárt szárnyakkal): Szent Sebestyén*, a
keresztre feszítés, Remete Szent Antal és a sírba tétel (a predel-
lán). A két oldalszárny balról Szent Sebestyént (attribútuma:
testéből nyilak állnak ki) és Remete Szent Antalt (attribútuma:
szakállas aggastyán csuhában, köpennyel, T alakú kereszttel)
ábrázolja. A keresztre feszítés alatti predellán a sírba tétel jele-
nete zárja a kompozíciót.
Második nézet:
az angyalok koncertje, Jézus születése, az an-
gyali üdvözlet, Krisztus feltámadása.
Harmadik nézet:
Remete Szent Antal és Szent Pál
találkozása, Remete Szent Antal megkísértése, az evangélisták
szimbólumai (a faragott oltárszekrényben) és Jézus a tizenkét
apostol között (a predella faragott szobrai).
1. Állapítsd meg, hogy milyen festői eszközökkel fokozta
Grünewald a bibliai történet drámai hatását!
2. Készítsd el a keresztre feszítést ábrázoló jelenet kom-
pozíciós vázlatrajzát! Hangsúlyozd ki a kompozíció jelleg-
zetességeit!
ké
pzeletv10_uj_2013.indd 22
8/2/13 12:42: