Basic HTML Version
36
Manierizmus
az
Orgaz gróf temetése
című festmény Gonzalo ruiznak, Orgaz gróf-
jának állít emléket. a hagyomány szerint a lovag temetésén csoda tör-
tént, mert a holttestet az égből alászálló Szent István és Szent ágoston
temette el. a kompozíció alsó részét a temetési szertartás tölti ki. a zsú-
folt jelenetet a toledói csipkegalléros, fekete ruhás előkelők tömött sora
zárja. Közülük néhányan már az ég felé figyelnek. a felhők függönysze-
rűen szétnyíló ferde vonala a középen ülő Krisztus felé vezeti a tekinte-
tet. a kép középpontjában egy sárga ruhás angyal viszi a gróf lelkét az
égbe, ahol Mária és Krisztus fogadják az előttük térdelő (már harmad-
szor megjelenő) grófot. az égi szférában zajló jelenetet szentek és üd-
vözültek serege veszi körül. Mária háta mögött Szent Péter várja – kezé-
ben a mennyország kulcsaival – a megüdvözült grófot.
A manierista festészet fő jellemzői:
zsúfolt kompozíció, erős moz-
gásellentétek, kicsavart testtartás, spirálmozgás, különleges típusok (pl.
megnyújtott alakok) ábrázolása, természetellenes testtartások, feltűnő,
erős színhasználat, fantasztikus fényhatások.
El Greco:
Orgaz gróf temetése
(1586–1588), olaj, vászon, 460×360 cm, Toledo, Szent
Tamás (San Tomé)-templom
A
manierizmus
a reneszánsz és a barokk stílus közötti, 1530-
tól 1600-ig terjedő művészet összefoglaló elnevezése. Kezdet-
ben a festészetben jelentkezett, majd később az építészetben
és a szobrászatban is éreztette hatását. A atal művészek eb-
ben az időszakban neves mesterek munkáit utánozták (
alla
maniera di
– valakinek a modorában alkotni), vagy túlzásba vitt
virtuozitással próbálták felülmúlni a korábban elért sikereket.
Az eredetiség hiánya azonban gyakran modoros alkotásokat
eredményezett, de emellett kiemelkedő művek is születtek.
Manierista festők: Jacopo Pontormo, Agnolo Bronzino (ányolo
broncíno), Francesco Parmigianino (fráncseszko parmid-
zsáníno), Tiziano Vecellio, Giuseppe Arcimboldo (dzsuzeppe
árcsimboldo), El Greco (el gréko), Taddeo Zuccaro (táddeó
cukkáro).
a manierizmus legnagyobb alakja a krétai szárma-
zású el Greco (Domenikosz Theotokopulosz). Itáliai
tanulmányait követően – ahol nagy hatással volt rá
Tiziano és Tintoretto művészete – a spanyolországi
Toledóban telepedett le. Itt fejlesztette ki sajátos stí-
lusát, melynek jellemzői: nem törekedett a mélység
illúziójának megteremtésére; a kép szereplőit több-
nyire (különösen a mellképeken) szemből ábrázolta;
elnyújtott, kis fejű, kecses mozgású alakjait alacsonyra
helyezett nézőpont szerint mutatta; látomásszerű ké-
peket festett a földi és égi jelenetek egymásba keve-
résével; kedvelte a szimultán színkontrasztok alkal-
mazását és a színeket összehangoló tónusokat.
festményein a fénynek nincs határozott iránya.
a könnyed ecsetvonásokkal festett képein sok he-
lyen alkalmazott tiszta fehér színeket.
El Greco (
– )
Krisztus
Mária
3.
2.
1.
1.
apostolok
El Greco:
Orgaz gróf temetése
(kompozíciós vázlat)
1. Égben zajló jelenet 2. a föld és az ég közti átmenet
3. a földön zajló jelenet: a temetés
Képelemzés:
El Greco:
Orgaz gróf temetése
Hogyan különíti el a festő formailag és színekkel a földön és az égben zajló eseményeket?
Melyik részekre jellemző a hideg és a meleg színhasználat, az elnagyolt és a részletezőbb ki-
dolgozás, a tömbszerű és a sejtelmes, könnyed felület?
ké
pzeletv10_uj_2013.indd 36
8/2/13 12:42: