Basic HTML Version
37
Magyarázd el
A szabin nők
elrablása
című szoborcsoport vázlatrajzára rajzolt spirálvonal kom-
pozíciós szerepét!
a 16. század közepén megváltozott a körplasztikák stílusa. addig az egy
tömbből faragott szobrok kompozíciója a kő alakjához alkalmazkodott.
Jellemző nézeteket az elöl-, hátul- és oldalnézetek adtak. amanierista
szobrászok elszakadtak a klasszikus ókor stabilitást, nyugalmat sugár-
zó művészeti stílusától.
Bonyolult mozgású, spirálvonalban felfelé
törő
( gura serpentinata)
szobrokat terveztek.
Már nem igazodtak
a márványtömb tömegéhez, mert a kompozíciót több darabból, utó-
lag állították össze. a mű nézetei minden oldalról azonos jelentősé-
gűek lettek. a művész csak a kis modellt készítette el agyagból vagy
viaszból, a nagy szobor kifaragását pedig a műhely segédeire bízta.
Giambologna
művészi fejlődésére nagy hatással volt Michelangelo
szobrainak tanulmányozása.
A szabin nők elrablása
című művét is a nagy
példakép szobra, a
Győzelem
ihlette. az egy tömböt alkotó, dinamikus
mozgású három test spirálvonalat alkotva fonódik össze. a kompozíció
bármilyen szögből egyformán élvezhető, és a látvány a szobor körbe-
járására ösztönzi a nézőt. Giambologna mozgalmas szobrai már a ba-
rokk művészet előzményének tekinthetők.
Giambologna
(dzsámbolonya; 1529–1608, Giovanni da Bologna):
A szabin nők elrab-
lása
(1581–1583), márvány, 410 cm magas, firenze, Loggia dei Lanzi
A legenda szerint, amikor Romulus Kr. e. 753-ban megalapította Rómát, a városban nagyon kevés nő
élt. Ezért Romulus egy ünnepségre hívta a szomszédos szabinokat, majd egy adott jelre a római fér ak
elrabolták a szabin nőket. A szoborcsoport alsó szereplője a legyőzött szabin fér , aki elborzadva nézi,
amint az erős római karjába emeli és magasba lendíti a kétségbeesetten menekülni próbáló lányt.
m
t
v
l
g
b
Michelangelo:
Győzelem
„A szellem legyőzi a nyers erőt.”
(1520–1525), márvány, 261 cm,
firenze, Palazzo Vecchio
Benvenuto Cellini
(csellíni, 1500–1571):
I. Ferenc sótar-
tója
(1540–1543), ébenfa, arany és zománc,
26×33,5 cm, Bécs, Kunsthistorisches Museum
A reneszánsz ötvösművészet
legszebb művét a kalandos
életű művész –
Cellini
– készítette I. Ferenc francia király szá-
mára. A cizellált* arany sótartó tetején a mitológia két szereplője
ül. A tenger istene – Neptunus – háromágú szigonyt tart a ke-
zében, mellette pedig halfarkú lovak úsznak a vízben. Az átló-
san megosztott kompozíció másik oldalán Terra, a Föld szimbó-
luma ül, a lábánál lévő borstál oldalát egy diadalív motívuma
zárja a tetején egy heverésző nőalakkal. A sót a Neptunus mel-
letti csónak formájú mélyedésben tartották.
A talapzat oldalán további jelképes gurák – a Hajnal, a Nappal,
az Alkony és az Éj – sorakoznak, melyeket a szelek szimbolikus
ábrázolásai választanak el egymástól.
Cellini alkotásainak fő jellegzetességei: mozgalmas, nyugtalan
felületek, aprólékos, részletgazdag kidolgozás.
A szimbolikus kompozíció az érte-
lem győzelmét ábrázolja, amint di-
adalmaskodik a nyers erő felett.
A Győzelem egy atal fér , aki az
alatta görnyedő legyőzött szakállas
fér hátán térdel. A teljes megadást
kifejező arcban egyesek Michelan-
gelo arcvonásait vélték felfedezni.
Az i ú a felsőtestével elcsavarodik,
de fejét az ellentétes irányba
fordítva büszkén a háta mögé
tekint. Michelangelo más
szobrain is meg gyelhetjük az
ellentétesen elmozduló test-
részletekből adódó csavart test-
tartás ábrázolását (pl. a
Megkö-
tözött rabszolga, Ráchel,
a Medici-kápolna szobrainak
egy része esetében).
ké
pzeletv10_uj_2013.indd 37
8/2/13 12:42: