Basic HTML Version
BAROKK MŰVÉSZET
A 16. század végi késői manierizmustól (vagy korai barokk-
tól) a 18. század végéig tartó időszakot barokknak nevezzük.
Az elnevezést gúnynévként, lekicsinylő jelzőként alkalmazta
az utókor a
„»nevetséges, bizarr, túldíszített, homályos és za-
varos, művészieskedő és mesterkélt«
stílusra. Még egy 1904-
ben megjelent lexikonban is ezt olvashatjuk:
»A barokk […]
eredeti jelentése (igazgyöngy esetében) ferde, majd szabályta-
lan, furcsa, különös […]«
” (Meyer).
A barokk stílus az ellenreformáció hatására jött létre Rómá-
ban. A művészet a hatalom irányítása és ellenőrzése alatt
állt, a művészek a megrendelők igényeit elégítették ki. Itáli-
ában és Spanyolországban a katolikus egyház ideológiáját,
a dogmák tiszteletben tartását és a szigorú fegyelem hely-
reállítását hirdette. Franciaországban és Angliában az egy-
házzal szövetséges abszolút uralkodók hatalmát fejezte ki,
és a királyi udvar fényűző igényeit szolgálta.
„
Mindent uralnak a pompa és méltóság, a színpadias gesztu-
sok, a szigorú szabályok, a tanítás zárt rendszere; az eszmény,
az egyház és az állam feltétlen tisztelete. Államformaként a
monarchiát istenítik, ugyanakkor mindenki a saját országát
dicsőíti a korlátlan nemzeti egoizmus és az autonómia alap-
ján. A közélet halálosan komolyan vett fennkölt szólamokban
zajlik. Fénykorát éli a pompás egyformaságban megnyilvá-
nuló luxus és parádé. Harsányan zengő, győzedelmes ábrázo-
lásokban fejeződik ki igen plasztikusan a megújult hit”
– írta
Johan Huizinga, holland történész
A középkor alkonya
című
művében.
A protestáns holland polgárság igényeit kielégítő művészet-
ből ugyanakkor hiányzik a színpadiasság, a túldíszítettség.
„Erre az országra nem jellemző sem a szigorú stílus, sem a
nagy gesztus vagy a méltóságteljesség
” (Johan Huizinga).
A barokk stílus a művészet minden területére kiterjedt, és a
tökéletes hatás érdekében a különböző művészeti ágak
együttes hatása érvényesült.
A legnagyobb gyelmet a paloták és a templomok építésére
fordították. A dinamikus, hullámzó formák, az aranyozott dí-
szítések, a ragyogó színek, a zsúfoltan alkalmazott drága
anyagok, a térbeli végtelenség hatását keltő illuzionista
festmények és a palotákat körülvevő díszkertek az uralkodók
és az egyház gazdagságát hirdették. A szemkápráztató,
fényűző épületekhez jól alkalmazkodtak a dúsan faragott,
aranyozással és intarziával díszített bútorok. Az előkelők
drága anyagokból varrt, gazdagon díszített ruhákat viseltek.
Divatos viseletek a 17. század végén
fent:
Zwinger
(cvinger; 1697–1716)
ké
pzeletv10_uj_2013.indd 43
8/2/13 12:43: