Basic HTML Version
57
Rembrandt, a portréfestő
a holland barokk művészet kedvelt műfaja volt a
portré.
Gazdag polgá-
rok, polgári testületek és egyéb társaságok örökíttették meg magukat
portrékon. a művészek gyakran ábrázolták családtagjaikat és saját ma-
gukat is. rembrandt közel hatvan önarcképet festett, és több mint har-
mincmetszetet és rajzot készített magáról. az arcképek visszatükrözik az
öregedő festő személyiségének változását és művészetének jellemzőit.
Korai portréin még szerencsés, boldog, magabiztos és önbizalommal
teli embernek ábrázolja magát. egy sikeres, gazdag ember néz ránk a ké-
pekről. Öregkori képein már ékszer nélküli, egyszerű ruhában láthatjuk
a meg nem értett, nehéz körülmények között élő, a családi tragédiáktól
és művészi visszautasításoktól megtört festőt.
rembrandt különösen magas szintre fejlesztette a
csoportportré
műfaját azáltal, hogy a sokalakos kompozíciók valóságos szereplőit
életképszerűen festette meg. festői stílusának legfontosabb eszköze a
clair-obscur (kler obszkür; fény-árnyék kontraszt) volt. a sötétbarna hát-
térből fénnyel teli, világos színekkel emelte ki a kompozíció leghangsú-
lyosabb részleteit és a személyek kifejező arcát.
Rembrandt van Rijn
(fán rein; 1606–1669):
Éjjeli őrjárat/
A lövészegylet kivonulása
(1642), olaj, vászon,
363×437 cm, amsterdam, rijksmuseum
A képet az amszterdami lövészegylet tagjai rendelték meg a festő-
től. A korábban bevált csoportképfestési szokásoktól eltérően
Rembrandt nem esetlegesen felsorakozó, mozdulatlanná dermedt
guraként örökítette meg a lövészcéh tagjait, hanem átlós kompo-
zíciót alkalmazva, egy életképszerű jelenetbe helyezte el őket. Éle-
tüknek azt a jelenetét ábrázolta, amikor őrségváltásra indulnak
a város kapujához. A zsúfolt, sokszereplős kompozíció egyes sze-
mélyeit a megvilágítással és a nagyobb mérettel tette hangsú-
lyossá. Erős fény vetül az előtérben álló két vezetőre – a korabeli
divatnak megfelelő öltözéket viselő fekete ruhás Cocq (kok) kapi-
tányra és Willem van Ruytenburch (vilem fán röjterbörh) had-
nagyra, a többiek ugyanakkor alig emelkednek ki a sötét színű hát-
térből. A szokatlan festői megoldás felháborodást váltott ki a
megrendelőkből, akik úgy gondolták, hogy a festő nevetségessé
tette őket. Érdekes részlete a képnek a Cocq kapitánytól balra lát-
ható nőalak jelenléte, akinek oldaláról egy tyúk lóg. A feltételezé-
sek szerint ő a lövészegylet allegorikus alakja.
Rembrandt van Rijn:
Időskori önarckép
(részlet; 1665),
olaj, vászon, 82,5×65 cm, Köln, Wallraf-richartz
Museum
Rembrandt van Rijn:
Tulp doktor anatómiája
(1632),
olaj, vászon, 125×220 cm, Hága, Mauritsuis
A kép főszereplője, a híres sebészprofesszor éppen anatómiai elő-
adást tart. Kezében egy szikével szemléletesen magyarázza el a
karizmok működését a város tisztségviselőinek. A valóság élmé-
nyét a realista ábrázolás fokozza. A kompozíció olyan bravúros,
hogy a kép nézője is önkéntelenül a felboncolt testrészre tekint,
és úgy érzi, hogy a test másik oldalán állva részese az előadásnak.
Az élettelen test fölé hajló megvilágított arcok fokozzák a feszült-
séget. Egyesek komolyan, mások kíváncsian vagy szórakozottan
gyelik a holttest felboncolását. Néhányan a kép jobb szélén lát-
ható nyitott könyv felé néznek, és valószínűleg összevetik a
szemléltető ábrát a valósággal.
ké
pzeletv10_uj_2013.indd 57
8/2/13 12:43: