Basic HTML Version
58
a spanyol Diego Velázquez kezdetben az egyszerű emberek életét be-
mutató népi jeleneteket, majd mitológiai és történelmi témákat festett.
Huszonöt éves korától Madridban élt, ahol IV. fülöp király udvari fes-
tőjeként többnyire a királyi családot és az udvartartás tagjait – előkelő
arisztokratákat, udvari bolondokat, törpéket – festette. a király leányá-
ról, Margarita infánsnőről sok képet festett Velázquez, amelyeket I. Li-
pót osztrák császárnak küldtek el, aki már gyermekkorában eljegyezte
a kis Margaritát.
Megörökítette azokat az életképeket és történelmi eseményeket is,
amelyek az uralkodót vagy a csatában győztes spanyolokat dicsőítet-
ték. festményeiről megismerhetjük a szigorú spanyol etiketthez igazo-
dó személyek szertartásos életét. Velázquez elsősorban az emberek lel-
két kereste, és a külsőségek bemutatásán túl a karakterek kidolgozására
és a jellemábrázolásra törekedett. IV. fülöp elvárta, hogy a portrék való-
sághűek legyenek, mert ahogy ő maga írta:
„nem helyes olyan portrékat
készíteni, eladni, terjeszteni a közönség körében, amelyek nem igazán jók,
és nem hasonlítanak az ábrázolt személyre”.
a királyi családot bemutató festményekről merev, kényelmetlen ru-
hába öltözött, zárkózottan viselkedő emberek tekintenek ránk. ridegsé-
güket fokozza a szertartásos légkör, amelyben minden szó és mozdulat
kiszámított. az infánsok és infánsnők már gyermekkoruktól a felnőtte-
kéhez hasonló, gazdagon díszített, merev ruhákat hordtak, és az udva-
ri etikettnek megfelelő testtartást és járást is gyakorolták. a méltóságot
az előkelő, drága ruházattal és a begyakorolt pózzal jelezték. Hűvös tár-
gyilagossággal megörökített arcvonásaik, összeszorított szájuk, fegyel-
mezett testtartásuk mögött szomorúság és magány érződik.
a fényben vibráló láthatatlan levegőt olyan virtuozitással festette meg,
hogy két évszázaddal később ez a stílus az impresszionista festőket is ins-
pirálta.
„A háttér eltűnik – levegő veszi körül az alakokat –, egészen feketében
van, és telve élettel. Mindenki mesterkéltnek hat Velázquez mellett […] Soha
egyetlen hamis hangot nem találni képeiben. Ő a festők festője!”
(Manet).
„
Ami engem Velázquezben gyönyörködtet, az az öröm, amely szinte árad
a műveiből, az öröm, amit akkor érzett, amikor a képeit festette”
(renoir)
.
Velázquez, a spanyol király festője
Diego Velázquez
(1599–1660):
Las Meninas
(1656),
olaj, vászon, 318 × 276 cm, Madrid, Prado
A
csoportkép
főszereplője IV. Fülöp leánya, Margarita infánsnő,
akit udvarhölgyek és az udvartartás más tagjai vesznek körül.
A bal oldalon, a festővászon mellett álló festő a művész önarcképe.
Magabiztos tartása a királyi udvarban betöltött rangos szerepét
jelzi. (A legenda szerint a köpenyén látható keresztet maga a király
festette a képre 1659-ben, amikor Velázquez felvételt nyert a Szent
Jakab-rendbe.) A hátsó falon a festmények között egy tükör függ,
amelyben a királyi pár portréját láthatjuk. A sötét háttérből határo-
zottan emelkednek ki a jelenet előtérbe festett szereplői.
A kép kompozíciós középpontjában a divatos, széles abroncsszok-
nyába öltöztetett infánsnő áll. Az ő alakjára vetődik a legtöbb fény,
és a közelében álló személyek tekintete is rá irányul. Ha a hátsó
falra tekintünk, akkor láthatjuk, hogy a tükörbe festett szülői pár
és velük együtt a kép nézője is őt gyeli. A kép a képben ötletet
valószínűleg
Az Arnol ni házaspár
című kép adta, amely ebben
az időben a spanyol király tulajdonában volt.
Diego Velázquez:
Breda átadása
(1635), olaj, vászon,
307×367 cm, Madrid, Prado. Történelmi festmény és
csoportportré
A festmény egy 1625-ben történt valóságos eseményt ábrázol.
A spanyol hadsereg legyőzte a holland várost, Bredát, és a meg-
adás jeléül a polgármester átnyújtja a város kulcsát a spanyol tá-
bornoknak, Spinolának. A tábornok fölényes testtartása a győzte-
sek magabiztosságát és megelégedettségét fejezi ki. Kedélyesen
megveregeti a polgármester vállát. Talán egy baráti üdvözlésnek is
gondolhatnánk ezt a mozdulatot, ha a háttérben nem látnánk a
füstölgő csatamezőt, a spanyol hadsereg rendezett sorait a sűrű
lándzsaerdővel és a hollandok megtört, zilált csoportját. A kom-
pozíciós középpontba a kulcsot helyezte a festő, hiszen a történet
tartalmát a kulcs átadása jelképezi. Minden festői eszközzel arra
törekedett, hogy a nézők gyelmét a kulcsban megtestesült esz-
mei mondanivalóra irányítsa. A két főszereplő egymás felé hajló
teste körbehatárolja a sötét kulcsot, melyet a mögötte lévő világos
háttér is kiemel.
ké
pzeletv10_uj_2013.indd 58
8/2/13 12:43: