Basic HTML Version
75
A klasszicista stílus Magyarországon
kissé késve, a reformkorban vá-
lik uralkodóvá, majd a 19. század közepén már együtt él a nemzeti tö-
rekvéseket kifejező romantikával. a klasszicista festészet vezető műfaja
a portré és a tájkép volt.
a magyar tájképfestészet első európai hírnevet is szerző művésze
id. Markó Károly.
Mérnöknek készült, ezután Bécsben tanult festésze-
tet a Képzőművészeti akadémián, majd 1832-től Itáliában élt és alkotott.
a klasszikus képszerkesztés szerint készült hármas tagolású (előtér, kö-
zéptér, háttér) tájképeibe gyakran helyezett el mitológiai és bibliai sze-
replőket vagy a nép életéből vett jeleneteket. Befejezetlenül maradt
olajképei bizonyítják, hogy először a kép vázlatát rajzolta fel a négy-
zetes vonalhálóval beosztott vászonra, ezután temperával lealapozta,
majd többnyire középen kezdve a kidolgozást, részletről részletre ha-
ladt a megfestésben. az olajfesték színeit lazúrosan vitte fel a tempera-
alapra, végül a megszáradt felületet lakkréteggel vonta be.
Iparművészet
A
copf
stílus
a német és az osztrák klasszicizmus egyik változata volt a 18. szá-
zad utolsó évtizedeiben. Az elnevezést a korabeli fér divatról kapta,
ugyanis a fér ak fonatos (copfos) parókát hordtak. Magyarorszá-
gon II. József uralkodása (1780–1790) alatt virágzott, de a 19. szá-
zad elejének bútorművességét is meghatározta. A túldíszített ro-
kokó helyett a polgári igényeknek megfelelő egyszerűbb,
letisztultabb vonalvezetésű épületek és szögletesebb bútorok
terjedtek el. A ülőbútorok lefelé karcsúsodó, egyenes lábakkal
készültek, az ülőlap keretét gyakran díszítették szalagfonatokkal,
a láb és az ülőlap találkozását rozettákkal hangsúlyozták. Az
egyenes vonalú kétajtós szekrények tetejét körbefutó párkány-
nyal koronázták, az egyszerű veretek, aranyozott bronzból vagy
rézből készültek.
Id. Markó Károly
(1791–1860):
Visegrád
(1828–1830), olaj, vászon, 58,5×83 cm, Buda-
pest, Magyar Nemzeti Galéria
A helyszínen készült vázlatok alapján a műteremben gondosan megszerkesztett hármas tagolású kompozíció
és az aprólékos kidolgozás a művész alkotó módszerének fő jellemzőit tükrözi. Az árnyékba borított előtérből
a visegrádi Duna-kanyar csodálatos panorámája tárul a szemünk elé. A kép középterében, az üde zöld domb-
oldal tetején a Fellegvár romjai, a Dunánál pedig a Salamon-torony látható.
Donát János
(1744–1830):
Női portré
(1810 körül),
olaj, vászon, 63×49 cm, Budapest, Magyar Nemzeti
Galéria
Donát János, a bécsi akadémikus festészet képviselője idős ko-
rában telepedett le Magyarországon, és az 1810–1820-as évek
legtöbbet foglalkoztatott arcképfestője volt. Köznemesi és pol-
gári megrendelői mellett megfestette barátja, Kazinczy Ferenc
portréját is (1812). Idealizált portréit a klasszicista ünnepélyes-
ség, a dekorativitás és az akadémiai oktatásból eredő, tökéle-
tességre törekvő mesterségbeli tudás jellemzi.
A festményről ránk tekintő hölgyön a kor
á la grecque
(á lá grék)
,
azaz a görög stílust követő empire ruhát láthatjuk.
A kor szépségideálját, a természetes, egyszerű megjelenésű nőt
testesíti meg. A női ruhák a 19. század elején lenge, lágy esésű
anyagból, többnyire az antikizáló fehér színben készültek.
A mell alatti szabásvonalat szalaggal hangsúlyozták. A mélyen
dekoltált, rövid ujjú ingruha fölé színes sálat terítettek. A vé-
kony felsőruha alatt testszínű alsóruhát hordtak. A lenge ru-
hákhoz sarok nélküli selyemcipőt vettek fel, amelyet – a balett-
cipőkhöz hasonlóan – szalagokkal rögzítettek a lábukhoz.
Hajukat göndörítették, és hátul kis kontyban összefogták.
Wedgwood
(vedzsvud)
-kerámia
(19. század eleje)
Az angol klasszicista stílusú porcelánedény felületét ókori
mitológiai szereplők és antik motívumok díszítik; a stílus
mintaképe a római kori csiszolt kámeaüvegből készült
Portland-váza volt, melynek kék színű alapjából fehér lapos
domborművek emelkednek ki.
Copf stílusú párnázott szék lant alakú fara-
gással díszített, áttört háttámlával
ké
pzeletv10_uj_2013.indd 75
8/2/13 12:44: