Basic HTML Version
85
A német romantika
a romantikus stílus először a német irodalomban jelent meg. Közpon-
ti témája a szabadság eszméje és az egyéni önkifejezés megvalósulása
volt. Kant szerint mindennek a középpontjában az ember áll, és a dol-
gokat az érzelmeken keresztül lehet megismerni. Goethe
Az i úWerther
szenvedései
című művének főhőse a szenvedélytől túlfűtött, romantikus
hős mintájává vált. az irodalom jellemzői a festői stílust is befolyásolták.
a művészek szívesen ábrázoltak misztikus, természetfeletti témákat, al-
legorikus tájakat és a középkori
Nibelung-ének
szereplőit. Gyakran keve-
redtek a festményen a valóságos jelenetek az álomképekkel. az alkotó-
munka legfőbb ihlető forrása a képzelet és az érzelem volt.
a német romantika előfutárainak a
nazarénusokat
tekintjük. a fiatal
német festők egy csoportja – pl. Peter von Cornelius és Johann friedrich
Overbeck – 1810-ben a római Sant’Isidoro-kolostorban telepedett le, és
megalapították a Szent Lukács Testvériség nevű csoportot. a középko-
ri német (pl. Dürer) festészetet tekintették mintának. Céljuk a keresztény
hit és a művészi szépség egységének megteremtése volt. festészetük
jellemzői: a színpadias beállítású modoros kompozíció; a harmonikus,
nyugodt felületek, a részletgazdag kidolgozás; szakrális (szent, isteni, ter-
mészetfeletti) témák.
a német romantikus festészet legjellegzetesebb képviselői: Philipp
Otto runge (1777–1810) és
Caspar David Friedrich.
Caspar David friedrich képeinek melankolikus hatását a sötét szín-
árnyalatokkal, továbbá a kék és a lila színhangulattal érte el. a művész
festményeit a tökéletes kompozíció és az aprólékosan megfestett rész-
letek jellemezték.
Caspar David Friedrich
(kászpár dávid fridrih):
Vándor
a ködtenger felett
(1818), olaj, vászon, Hamburg,
Kunsthalle
„A festőnek nemcsak azt kell festenie, amit maga előtt lát, hanem
azt is, amit magában – vagyis a lelki szemeivel – lát. Ha azonban
semmit sem lát magában, akkor hagyja abba annak festését is, amit
maga előtt lát”
(Friedrich).
Leghíresebb munkái közé tartozik a
Vándor a ködtenger felett.
A kompozíció középpontjába a szikla csúcsán álló magányos ván-
dort helyezte a festő. A vándor elmélázva tekint szét a sejtelmes
ködbe burkolózó tájon, és talán a lét értelmét, a vágyálmait vagy
az élet és a halál rejtélyét kutatja. A sötét szikla a stabilitást és
a magabiztosságot jelenti, az álomképszerű, titokzatos háttér a kor
emberének szabadságvágyát érzékelteti. A végtelenség érzetét
keltő tájban szinte felkiáltójelként álló sziluettszerű alak a termé-
szettel dacoló ember szimbolikus megjelenítése. A misztikus tar-
talommal telített táj az egyéni érzésvilág tükörképévé vált.
Friedrich azt sugallja a nézőnek, hogy semmi sem olyan, mint ami-
lyennek látjuk. Nem a látvány másolását tartotta fontosnak, ha-
nem a képzelet által módosított világot. Lehetséges, hogy a ván-
dor nem pusztán egy magas sziklacsúcsról néz szét, hanem az
értelem és a vízió határán egyensúlyozik, ahol a világ káosszá vá-
lik, minden egybemosódik és ködös lesz? Ez a fantasztikus táj utat
mutathat a nézőnek is a végesből a végtelen felé, és talán a termé-
szet körforgását és az emberi lét mulandóságát is érzékelteti. Az
ember úgy érezheti, hogy ebben a körforgásban időnként szüksé-
ges megállni, kikapcsolódni és fantáziálni. Ha akarunk, akkor azo-
nosulhatunk a háttal álló főszereplővel, és együtt merenghetünk
vele.
a német romantikus festészet legnagyobb alakja.
Művészetét elsősorban befelé forduló, melankolikus
természete befolyásolta. Sokat foglalkozott a szüle-
téssel, az elmúlással és a lét értelmével.
„Vele vonul be
a tragédia a tájképfestészetbe”
– írta friedrichről
Jacques-Louis David.
Caspar David friedrich festményei elhagyott tenger-
partot, kopár hegyeket, rideg havas vagy ködös tájat,
görcsös faágakat, hajnalt és alkonyt ábrázolnak. Életé-
nek utolsó éveiben a halál szimbólumai: az épületro-
mok, a keselyűk, a baglyok és a temetők is megjelen-
nek. az előteret többnyire sötét árnyalatokkal festette
meg. Gyakran helyezett el a kompozícióban egy
vagy két háttal álló staffázsalakot* (mellékalakot), akik
az eléjük táruló tájat szemlélik. Olyan érzésünk támad,
mintha belépnénk a festménybe, hiszen mi, nézők
éppúgy a tájat figyeljük, mint ők. Többnyire a valósá-
gos látványból kiinduló formákat ábrázolt, de a kész
kompozíciói mégis misztikusnak és valószerűtlennek
tűnnek. az álomképszerű jelenetek és a jelképes tar-
talmú formák festői megjelenítése nagy hatással volt
a szimbolizmus festőire, és különösen a norvég
Munch (munk) expresszionista stílusára.
Jellegzetes művei:
Apátság a tölgyerdőben
(1810)
Vándor a ködtenger felett
(1818 körül)
A hollók fája
(1822)
Életkorok
(1835 körül)
A holdat néző fér és nő
(1830–1835)
„Megráznak bennünket, aztán hirtelen eltépik a fonalat,
és átengednek minket felingerelt érzéseinknek”
– jelle-
mezte friedrich festészetét Ludwig richter.
Caspar David Friedrich (
– )
ké
pzeletv10_uj_2013.indd 85
8/2/13 12:45: