Basic HTML Version
87
a klasszicizmus és az empire hanyatlásával egy időben kialakult egy át-
meneti stílus: a romantika korai és kispolgári változata. az empire ti-
pikusan francia, a
biedermeier
pedig tipikusan a német polgárság
stílusa volt. az elnevezés német eredetű. a
bieder
jelentése: egysze-
rű, szerény, jóravaló, a
Meier
pedig a leggyakoribb német vezetéknév.
a biedermeier stílus tehát egy átlagos, hétköznapi polgár igényeit elégí-
tette ki. a stíluselnevezést eleinte lekicsinylő értelemben használták, és
vicclapokban is kigúnyolták. a stílus Németországon kívül elsősorban
ausztriában és Magyarországon terjedt el. Több művészeti ágban – a
festészetben, az irodalomban és a lakáskultúrában – is megjelent.
A stí-
lus jellemzői:
egyszerűség, használhatóság (bútorok), érzelmesség, ke-
délyesség.
A festészet kedvelt műfajai: portré, életkép
(népi életképek is), enteriőr és tájkép.
a biedermeier
festészet legjelentősebb képviselői Magyarországon:
Barabás Miklós és Borsos József.
Biedermeier (1820–1850)
Barabás Miklós
(1810–1896):
Bittó Istvánné
(1874), olaj,
vászon, 84,5 × 66,5 cm, Budapest, Magyar Nemzeti
Galéria
Barabás Miklós fő területe a portréfestészet volt
(Önarckép, Liszt
Ferenc, Széchenyi István, Bittó Istvánné).
Pető Sándort is lerajzolta,
aki az alábbi megjegyzést fűzte a képhez:
„Hja, mikor az olyan
szép, ha az embert Barabás lepingálja, s a szerkesztők aztán szétkül-
dik […] s a közönség bámulva kiált föl: Tehát ilyen ő?!”
Barabás Miklós a bécsi akadémián tanultakat – előnyös beállítás,
a kellemes, szép vonások és a derűs arckifejezés hangsúlyozása –
hasznosította az arcképein. Nemcsak az arcok és kezek, hanem a
ruhák anyagszerű és az ékszerek aprólékos kidolgozására is nagy
gondot fordított. A portrékon kívül zsánerképeket, tájképeket,
könyvillusztrációkat és divatrajzokat is készített, sőt még aktuális
eseményeket is megörökített (
A Lánchíd alapkőletétele,
1842).
A szabadságharc bukása után sem változtatott hagyományos
munkamódszerén, pedig a század második felében már más festői
törekvések terjedtek el.
Bittó Istvánné idealizált portréját
oldalnézetben ábrázolta,
amint fejét kissé elfordítja, kezét kényelmesen a térdén pihenteti.
Előkelő testtartását és a világos színű ruha lágyan hajló körvonalát
a sötét háttérrel emelte ki. Nagy gonddal ábrázolta az arcvonásokat,
és anyagszerűségre törekedve festette meg a ruha csipkéinek áttet-
szőségét, a gyöngysor csillogását és a kontyba tűzött haj fonatait.
Borsos József
(1821–1883):
Nemzetőr
(1848), olaj, vászon,
110,6 × 86,6 cm, Budapest, Magyar Nemzeti Galéria
Az 1840-es években jelentős sikereket ért el portré- és életképfes-
tőként. A
Nemzetőr
portréja annyira valósághű, hogy szinte
érezni lehet a kard csillogását, a sárga felöltő anyagának minősé-
gét és gyűrődését. A fér testtartása magabiztos, de tekintetéből
kiolvashatjuk az ország iránt érzett aggodalmát. Elszántságát jelzi
a karjára kötött nemzetiszínű szalag és a kezében tartott kard. El-
képzelhető, hogy Borsos József fénykép alapján készítette a képet,
ugyanis annyira megkedvelte az akkor még újdonságnak számító
fényképezést, hogy életének második felében már elsősorban a
fényképészettel foglalkozott.
A biedermeier bútor
A biedermeier polgári stílus, ezért a bútorokat is az egyszerű forma és az em-
ber méretéhez igazodó lépték jellemezte. A szekrényeket alacsonyra tervezték,
az ülőbútorok kidolgozása a kényelmet szolgálta. Jellegzetes biedermeier bú-
torok: az írószekrény (szekreter), a komód, a nagy kerek étkezőasztal, az üve-
ges szekrény (vitrin), a kanapé és a székek. A székek ülését mindig kárpitozták,
az enyhén hajlított háttámláját soha.
ké
pzeletv10_uj_2013.indd 87
8/2/13 12:45: