Basic HTML Version
91
Zichy Mihály:
Hídavatás
(1894), illusztráció arany János balladájához, lavírozott tus-
rajz, 43,7 × 35,2 cm, Budapest, Magyar Nemzeti Galéria
Zichy Mihály, az illusztrátor
Zichy Mihály illusztrátori tevékenységének csúcspontját az Arany-balladák illusztrációi képviselik. 1892
és 1897 között 180 kompozíciót készített Arany János 24 balladájához. A képek egy része a saját kéz-
írással írt szövegbe illesztett rajz, a többi egész oldalas gra kai ábrázolás. A késő romantikus stílusá-
ban már fellelhető az 1890-es években egyre nagyobb teret hódító szimbolizmus is.
Arany János
Híd-avatás
című balladája a budapesti Margit híd átadásához kapcsolódik. A költő egy
szörnyű víziót tár az olvasó elé: a nagyvárosi haláltáncot, az öngyilkosok seregletét a hídnál. Elképzeli
azt a borzalmas színjátékot, amelyben a megbomlott elméjű hősök és az élet vesztesei az éjféli órában
megbűnhődnek a morális bűntetteik miatt. Arany János látomásait Zichy Mihály elevenítette meg. Ké-
pekben magyarázta meg a leírtakat, tökéletes pontossággal örökítette meg a ballada kétségbeesett
szereplőit, többek közt a kártyavesztes i út, a nyomorúságban élő szegényt, az unalomtól depresszi-
óba süllyedt úrinőt, az abnormális lelkiállapotú öregeket és i akat, a megcsalt nőt és az amerikai pár-
baj vesztesét. A borzalmas jelenet szereplőit különböző mozdulatokban ábrázolta: másznak, ugranak, két-
ségbeesetten kapaszkodnak, elmerülnek a vízben. Az érzelmek változatos megjelenítésével, a drámai
fordulatokban gazdag részletek bemutatásával Zichy Mihály bizonyíthatta virtuóz rajztechnikai tudását.
Rajzaival felerősítette és érthetőbbé tette a titokzatos szöveg tartalmát. Arany János az utolsó versszakban
megnyugtatja és egyben elgondolkodtatja olvasóit:
„Mire az óra egyet üt; Üres a híd, – csend mindenütt.”
– vagyis az egész csak a képzelet műve, hajnalra kiürül a híd, és elcsendesednek a Duna hullámai.
festő és grafikus. első jelentős műve a hajótöröttek
drámáját bemutató, romantikus hangvételű
Mentő-
csónak
című festmény. (Géricault művészete kapcsán
már megismerhettük a 84. oldalon.) 1844-ben
Waldmüller tanítványaként a bécsi akadémián tanult.
Mesterével ellentétben az ifjú zichyt már ekkor is a
tragikus témák érdekelték. ez a felfogása később az
egész munkásságát jellemezte. 1848-tól – néhány évi
megszakítással – Szentpéterváron élt, ahol a cár ud-
vari festőjeként dolgozott.
Igazi műfaja a grafika, azon belül is az illusztrációké-
szítés volt. a leírt történetek ábrázolásakor bebizo-
nyíthatta fantáziagazdagságát és virtuóz rajztudását.
Pályájának ellentmondása, hogy monumentális alko-
tásokra vágyódott, és helyette egész életében túl-
nyomórészt grafikákat, könyvillusztrációkat és a cári
udvar életét megörökítő krónikákat rajzolt. a virtuóz
rajztudás birtokában fényképszerű pontossággal
ábrázolta a valóságban megtörtént eseményeket,
pl. a cár koronázási szertartását.
zichy Mihály a millenniumi ünnepségekre sem tért
haza, de az esemény megünneplésére rendezett kiál-
lításra elküldte az arany-balladák rajzait (
Ünneprontók,
A walesi bárdok
, a
Bor vitéz,
a
Vörös Rébék,
a
Hídavatás
stb.). az arany-balladákat megelőző legnagyobb vál-
lalkozása Madách Imre
Az ember tragédiájá
nak illuszt-
rálása volt. Így méltatta a
Népszava
cikke zichy Mi-
hályt a temetése után, 1906-ban:
„Életének legnagyobb
részét külföldön töltötte, mert e jó magyar haza – mely-
nek hivatalos és nemhivatalos társadalma mindig mo-
hón osztozkodott a mester sikereiben – nem tudta mű-
v
észetét kellően megbecsülni, még kevésbé értéke szerint
jutalmazni. […] Ecset vagy toll, ceruza vagy kréta, vízfes-
ték vagy olajfesték egyaránt engedelmes szolgái voltak,
hogy bámulatos fantáziájának, mély életbölcsességének
szülötteit formába önteni segítsék […]”
Zichy Mihály (
– )
Arany János:
Híd-avatás
(részlet, 1877)
Nagy zajjal egy dúlt fér váza
Csörtet fel és vigyorogva mond:
„
Enyém
a hadvezéri pálca,
Mely megveré Napóleont!”
A többi sugdos: „a bolond!...”
Szurtos ú ennek nyakába
Hátul röhögve ott terem
S ketten repülnek a Dunába:
„Lábszíjra várt a mesterem:
No, várjon, míg megkérlelem!”
„Én dús vagyok” kiált egy másik
S élvezni többé nem tudom! –”
„Én hű valék a kézfogásig
S elvette Alfréd a hugom’!”
Eltűnnek mind, a járt uton.
„Párbajban ezt én
így
fogadtam:
menj hát elül, sötét
golyó!”
–
„Én a szemérmet félrehagytam,
És íme,
az
lőn bosszuló:
Most vőlegényem a folyó. –”
Olvasd el a
Híd-avatás
című ballada részletét vagy a teljes művet! Keresd meg a műben szem-
léletesen jellemzett személyeket Zichy Mihály gra káján!
ké
pzeletv10_uj_2013.indd 91
8/2/13 12:45: