Basic HTML Version
92
a 19. század első felének klasszicista és romantikus irányzatával párhu-
zamosan a század közepén megerősödtek a
realista törekvések.
a mű-
vészek ismét a valóság ábrázolását tűzték ki célul. Úgy vélték, hogy a
szépség a természetben rejlik, ezért a művész feladata, hogy felfedezze
azt.
Az irányzat jellemzői:
a látható valóság hiteles és objektív utánza-
ta, a mindennapi élet szépítés (idealizálás) nélküli bemutatása, a látottak
lényegének kiemelése és a mondanivaló hangsúlyozása.
„Századunk
uralkodó vonása a történelmiség. Ezért kell az események elmondásá-
ra szorítkoznunk”
(flaubert, 1854). a stílus fő francia képviselői: Honoré
Daumier, Gustave Courbet, Camille Corot (kámijj koró) és Jean-françois
Millet (zsán-fránszoá mijjé).
Honoré Daumier
(onoré domié; 1808–1879):
Rue
Transnonain
(rű transznonen; 1834), litográfia
Daumier gyakran rajzolt és festett jelképes tartalmú képeket.
Legkedveltebb műfaja a karikatúra volt. A párizsi lapokban
(Caricature, Charivari)
megjelenő politikai karikatúráiban nevetsé-
gessé tette az arisztokraták mellett még Lajos Fülöp királyt is,
híres sorozataiban
(Házastársi szokások, Jó polgárok)
pedig kigú-
nyolta a kispolgárok ostoba és álszent életét.
Az egyszerű munkásemberek ábrázolásával a társadalom pere-
mére került emberek küzdelmes életére hívta fel a gyelmet. Hí-
res festménye,
A mosónő
(1863) megdöbbentő festői eszközökkel
érzékelteti a végső kimerültségig dolgozó szegény emberek min-
dennapjait.
A
Rue Transnonain
című litográ ája döbbenetes helyszíni tudó-
sítás egy 1834-es vérengzésről. A történet szerint az utcai tünte-
tőket szétverő katonákra lőtt valaki a házból, ezért a rendőrök
bosszúból az összes lakót megölték. Daumier megrázó realitással
ábrázolta az ártatlan áldozatokat.
Gustave Courbet
(güsztáv kurbé; 1817–1877):
Bonjour
Monsieur Courbet!
(bonzsúr möszjő kurbé; 1854), olaj,
vászon, 129 × 149 cm, Montpellier, Musée fabre
Courbet autodidakta úton sajátította el a képzőművészeti ismere-
teket. Bejárt a Louvre-ba, ahol a festői felfogásához közel álló ké-
peket másolva fejlesztette mesterségbeli tudását. Első képeinek
– a
Kőtörők,
a
Temetés Ornansban,
a
Fürdőző nők
– témái meg-
botránkozást keltettek. Változást hozott az életében, amikor egy
montpellier-i műgyűjtő megvásárolta a
Fürdőző nők
et, majd
meghívta otthonába a művészt. Ezt a találkozást örökítette meg
a
Jó napot Courbet úr!
(Bonjour Monsieur Courbet!)
című fest-
ményén. A gazdag úr és a tisztelettudóan fejet hajtó inasa fo-
gadja az egyszerű ruhában érkező festőt, akinek a kezében bot,
hátán a legfontosabb poggyásza, a festőláda. Büszkén – csak-
nem gőgösen – tekint mecénására, egy cseppet sem érződik a
megrendelővel szembeni alárendelt helyzete. Saját maga így jel-
lemezte ezt a képet:
„Ez a gazdagság és a zseni találkozása.”
A három személy csaknem az egész teret betölti. A háttérben va-
lósághű részletezéssel megfestett táj látható, és a távolodó pos-
takocsi, amivel Courbet valószínűleg ideutazott.
Realizmus a 19 században
a síknyomásnak ezt a módját az osztrák Senefelder
találta ki 1796-ban. a sokszorosító eljárás lényege,
hogy a finoman csiszolt mészkőre zsírtartalmú
anyaggal (litográfiai kréta, grafitceruza, litotus) rajzol-
ják fel a kompozíciót. ezután salétromsav és gumi ke-
verékének vizes oldatával itatják át a követ. a sav a
rajz melletti részeket kimarja, ezért oda a víz jobban
tapad, és a nyomdafestéket taszítja ott. a savazás
után a követ leöblítik, és újra bekenik gumiarábikum-
mal. a száradás után az aszfalttinktúrás kimosás kö-
vetkezik, majd nyomdafestéket visznek a kőre. a fes-
ték csak a krétarajz helyén tapad meg, és innen kerül
át a nyomtatás során a lenyomatra.
Litográ a (kőnyomat)
ké
pzeletv10_uj_2013.indd 92
8/2/13 12:45: