Basic HTML Version
94
Az orosz kritikai realista festészet
Oroszországban a 19. század második felében is rendkívül élesek voltak
a társadalmi ellentétek. 1861-ben eltörölték a jobbágyrendszert, de a cá-
ri birodalom problémái a század második felében sem oldódtak meg.
aművészek egy csoportja az egyház és az uralkodó osztály igényeit elé-
gítette ki. a hivatalosnak tekintett akadémikusművészet mellett kialakult
egy demokratikus szellemű művészcsoport is. fő feladatuknak tekintet-
ték, hogy feltárják az igazságot, alkotásaikban szépítés nélkül, reálisan
mutassák be a valóságot, és jelképesen vagy nyíltan megbírálják a tár-
sadalmat. a 19. századi
orosz kritikai realizmus fő képviselői
a 19. szá-
zad második felében működő Vándorkiállítási Társaság (Peredvizsnyiki)
tagjai voltak. Képeiken a nép gyötrelmeit jelenítették meg. a társaság
kiemelkedő alkotója volt repin. Sokalakos képein megdöbbentő realiz-
mussal ábrázolta az elnyomott és kizsákmányolt nép szenvedéseit.
Fedotov festészetének legfontosabb műfaja a társadalomkritikai
tartalommal megtöltött
életkép
volt. A jelenetekben szereplő ka-
rakterek megformálása a valóság meg gyelésén alapult. A külön-
böző társadalmi rétegekhez tartozó embereket úgy mutatta be,
hogy közben a véleményét is érzékeltette. Kitűnően és mindenki
számára érthetően ábrázolta az emberek társadalmi helyzetét és
jellemét. A
Leánykérőben
című festmény helyszíne egy gazdag
kereskedő házának fogadószobája. A kép szélén az eladósodott őr-
nagyot láthatjuk, aki azzal a szándékkal érkezett, hogy megkérje a
atal lány kezét. A bejelentés hallatán a lány kényeskedve fordít
hátat, de anyja erélyesen jelzi, hogy a rangos kérőt nem utasíthatja
vissza. A színpadias kompozíció középpontjába a lányt helyezte
a festő. Őt emelte ki a fehér ruha színével és a feléje irányuló pers-
pektivikus irányvonalakkal. A cselekményt egy hullámzó rajzo-
latba foglalta. A hullámvonal kiindulópontja az őrnagy, majd
a folytatása a vendéget az apának bejelentő házvezetőnő. Az anya
visszarántja az elszaladni készülő lányt, akinek a mozdulata
a háttérben beszélgető személyzethez vezeti a tekintetet. Szinte
halljuk, amint arról sugdolóznak a háttérben, hogy nem illik így vi-
selkedni; a kor tipikus házasságát ugyanis nem az érzelmek, ha-
nem a rang és a pénz irányította.
Ilja Repin
Hajóvontatók a Volgán
című festménye drámai ha-
tású. Az átlós kompozíció előterében a hevederrel átkötött, em-
berfeletti küzdelmet vívó, görnyedt testtartású, kimerült em-
bereket látjuk. Minden erejüket összeszedik, hogy a folyó
sodrásával szemben vontassák a hajót. Alakjukat nemcsak
a heveder fűzi egybe, hanem a sötétbarna sziluett is, amely
egyben a cári Oroszország elleni összefogás szükségességét is
kifejezi. A jelenet a karakterábrázolás mintaképe: egyesek bele-
törődve hajolnak a hevederbe, másokon az indulat látszik.
A csoport közepére festett atal fér alakja eltér a többiekétől:
hátrahajló, büszke testtartása és ruhájának vörös színfoltja jelzi,
hogy ő már a forradalmi eszme képviselője. A mögéjük festett
kopár táj az életük sivárságát hangsúlyozza.
Ilja Repin
(1844–1930):
Hajóvontatók a Volgán
(1873), olaj, vászon, Szentpétervár, Orosz Múzeum
Pavel Andrejevics Fedotov
(1815–1852):
Leánykérőben
(1848), olaj, vászon,
58,5×75,5 cm, Moszkva, Tretyakov Galéria
ké
pzeletv10_uj_2013.indd 94
8/2/13 12:45: