Basic HTML Version
95
Magyar népi életképek
Munkácsy Mihály
(1844–1900):
Tépéscsinálók
(1871), olajfestmény, 141,5×196 cm,
Budapest, Magyar Nemzeti Galéria
Munkácsy Mihály
a magyar realista festészet legnagyobb mestere.
Művészetére nagy hatással volt Courbet realizmusa és a barbizoni iskola
valósághű tájképfestészete. Kedvelt műfajává a sokalakos életkép vált,
ahol a szereplők elrendezését és kidolgozását mindig a mondanivaló-
nak rendelte alá. Düsseldorfi tartózkodása idején több kompozícióban
örökítette meg a szegény nép életének jeleneteit (
Siralomház,
1870;
Té-
péscsinálók,
1871;
Rőzsehordó nő,
1873;
Köpülő asszony,
1873). Drámai
hatást ért el a sötét háttérből kiemelkedő világos formákkal. a sötét-vi-
lágos kontraszt alkalmazásával az arcok mimikájára terelte a néző figyel-
mét, melyek a kép mondanivalójának legfőbb hordozói voltak. Párizsi
tartózkodása idején elfordult a népi témáktól. a legnagyobb hírnevet
a szalonképek és a vallásos tartalmú kompozíciók hozták meg számára,
például az
Ecce Homo,
a
Kálvária
és a
Krisztus Pilátus előtt.
a
Tépéscsinálók
című festmény egy falusi életkép. a jelenet fősze-
replője az 1848–49-es forradalomban megsebesült katona, akinek a vi-
szontagságos történeteit feszülten hallgatják a teremben összegyűlt fa-
lusiak.
„Az asszonyok kétségbeesett kíváncsisággal, csodálkozva, rémülten
sírva, álmélkodva hallgatják, minden szem őt nézi […] Egy görnyedt há-
tú öregember, kinek minden a, valamennyi unokája elment, s őt magát
csak az tartotta itthon, hogy hisz már a kanalat is alig bírja, – nem tud ül-
ve maradni, föláll s úgy hallgatja, harminc évvel atalabbul. Egy kis pú-
pos, aki alig látszik ki az asztal mellől, lélegzetet se mer venni, nehogy egy
szavát elszalassza, lángol az arca, reszket, pirul, liheg kínjában és zokogás
fojtogatja, hogy ő nem lehet ott”
(Malonyay Dezső). a karon ülő csecse-
mővel együtt tizenheten veszik körül az asztalt, és – miközben kötszert
készítenek a sebesülteknek – várakozóan és aggodalmakkal telve köve-
tik a honvéd beszámolóját. a megdöbbenés és a fájdalom különböző
fokozatait láthatjuk az arcokon aszerint, hogy személyes sorsukat, illetve
hozzátartozójuk életét mennyire érintették az elmondottak. a kép sötét
színeiből kivillanó aggódó, szorongó, szomorú és gyászoló arcok a kép
nézőiben is részvétet ébresztenek.
Hollósy Simon
(1857–1918):
Tengerihántás
(1886), olaj,
vászon, 150×100 cm, Budapest, Magyar Nemzeti Galéria
A Hollósy-kör és a nagybányai művésztelep
Hollósy Simon számára az 1885-ben festett
Tengerihántás
című festmény szerzett hírnevet. A festő 1886-ban München-
ben szabadiskolát nyitott, ahol a müncheni akadémia merev
szemléletével szemben a természet meg gyelésére és a való-
sághű ábrázolásra tanította a hallgatókat. A 80-as évek végére
már nemcsak atalok tartoztak a Hollósy-körbe, hanem más
művészek is (pl. a nagybányai Réti István és Thorma
János). Az ő meghívásukra 1896 nyarát Nagybányán töltötte
a Hollósy-iskola, ahol élvezték a szabadban való festést, a ter-
mészet közelségét, a fény színekre gyakorolt hatását, vagyis a
plein air
festészetét. 1896-tól számítjuk tehát a
nagybányai
művésztelep
megalakulását, melyet Hollósy Simon, Ferenczy
Károly, Réti István, Iványi Grünwald Béla és Thorma János alapí-
tott. Első közös kiállításukat 1897-ben rendezték meg Budapes-
ten a „régi Műcsarnokban”. A „Műcsarnoki művészek” már a ki-
állítás megnyitása előtt elkezdték ócsárolni a nagybányai
mestereket, azt híresztelték, hogy nem tudnak rajzolni, hogy fo-
galmuk sincs a kompozícióról. A kíváncsi budapestiek ezek után
megrohamozták a kiállítást, és bár a kritikusok megdicsérték
a képeket, a közönség egy része fejcsóválva távozott. Évek kel-
lettek még, hogy megértsék és elfogadják az új stílust.
A nagybányai művésztelepen dolgozó festők által képviselt új
művészeti stílus
nagybányai iskola
néven vált ismertté.
A természetben való –
plein air
– festés, a fénytől ragyogó
színek és a szórt fény alkalmazása jellemezte munkásságukat.
Művészetükre nagy hatást gyakoroltak az impresszionista fes-
tők újító törekvései és az általuk elért eredmények. Stílusukat
a posztnagybányai iskola (Gresham-kör) művészei fejlesztet-
ték tovább a két világháború között.
Nézz utána, hogy milyen technikát alkalmazott Munkácsy a vásznak alapozásánál, ami később
a színek sötétedéséhez vezetett! Hogyan óvják meg a kiállítótermekben a festményeit, hogyan
tudják késleltetni a képek öregedését?
ké
pzeletv10_uj_2013.indd 95
8/2/13 12:45: