Basic HTML Version
96
a 19. század közepétől divatba jött a szabadban való festés
(plein air)
és
a látvány hangulatának megörökítése. a
plein air
festők az angol tájkép-
festők (John Constable és William Turner) mellett példaképüknek te-
kintették a barbizoni festőket is, hiszen Daubigny „műterme” már a táj
volt, és Corot is éreztette festményein a különböző atmoszférikus han-
gulatokat (a ködös tájat, a párás levegőt, a távolodás irányában halvá-
nyodó színeket).
Viharos fogadtatása volt 1863-ban a Visszautasítottak Szalonjában ki-
állított
Reggeli a szabadban
című festménynek, amely egy csapásra hí-
ressé tette Manet nevét. Nem azért, mert tetszett az embereknek, ellen-
kezőleg: botrányosnak találták. Kifogásolták a harsogó zöld színt, az erős
színkontrasztokat, a perspektíva szabályainak elvetését, a síkszerű kidol-
gozást, a háttér befejezetlennek ható gyors ecsetkezelését, és elsősor-
ban a témaválasztást. a környezet egy idillikus erdei tisztás. a kép elő-
terében két dandy (ficsúr) típusú férfi ül flegma testtartásban, mellettük
egy ruhátlan nő, a háttérben a fehér ruhás hölgy a folyóban mosak-
szik. a férfiak kedélyesen beszélgetnek egymással, a ruhátlan nő ügyet
sem vet rájuk, felénk fordul, mintha bennünket is a társaságba szeret-
ne csábítani. a kritikusok furcsának találták, hogy felöltözött férfiak tár-
saságában mezítelen nő ül, aki közvetlenül, kihívóan néz ki a képből.
Különösen botrányosnak és tisztességtelennek tartották a hétköznapi
jelenetben szereplő aktot, ugyanakkor a mitológiai témába ágyazott
mezítelenséget elfogadták. ráadásul ismert személyeket láthatunk a
képen: Victorine Meurent, a festő modellje ruhátlanul ül Manet divato-
san felöltözött fivére és sógora társaságában.
a festmény forrásául klasszikus műalkotásokat használt a művész.
a korábban Giorgionénak, ma Tizianónak tulajdonított
Koncert a sza-
badban
(1508) című festmény hangulata és Marcantonio raimondi há-
romszög-kompozíciója adta az ötletet, de a kivitelezéshez már újszerű
megoldásokat alkalmazott.
Plein air
Édouard Manet
(éduár máné):
Reggeli a szabadban
(1863), olajfestmény,
208×264,5 cm, Párizs, Musée d’Orsay
Giorgione
vagy
Tiziano:
Koncert a szabadban
(1508)
Raimondi:
Paris ítélete
(1516), részlet, rézmetszet
Manet a
plein air
és az impresszionizmus iskolate-
remtő mestere, de festett realista stílusú képeket is.
a Szalon kiállítására 1859-ben jelentkezett először
Az abszintivó
című festményével, de elutasították.
a szokatlan stílusuk miatt a Szalonból elutasított mű-
vészek tiltakozásul 1863-ban megszervezték és
III. Napóleon engedélyével megrendezték a
Vissza-
utasítottak Szalonjá
nak kiállítását. Itt robbant be a köz-
tudatba Manet festménye, a
Reggeli a szabadban.
Két
év múlva hasonló felháborodást váltott ki az
Olympia
című alkotása is. Nem csoda, hogy a negatív vélemé-
nyek hatására számos korai képét összezúzta. 1870-
től a korstílusra jellemző sötét aláfestést alkalmazott,
festményei világosabbá, ecsetkezelése könnyedebbé
vált. ennek ellenére 1874-ben elutasította a részvé-
telét az impresszionisták első kiállításán. utolsó képe,
A Folies-Bergéres
(foli-berzsé)
bárja
már nagy sikert
aratott, és végül munkásságáért a francia Becsület-
renddel is kitüntették.
Édouard Manet (
– )
Kritika
„Rikító színezése acélfűrészként hatol az ember szemébe; alakjait
mintha lyukasztóárral vágták volna ki, olyan keménységgel, ame-
lyet semmi kompromisszum sem képes mérsékelni. Manet festmé-
nye olyan élvezhetetlen, mint azok a zöld gyümölcsök, amelyek so-
hasem tudnak megérni.”
(A
L’Artiste
1863. áprilisi száma)
Milyen megoldásokat vett át Manet a reneszánsz festmé-
nyekből, és milyen új ötletekkel tette eredetivé a
Reggeli a
szabadban
című festményt?
ké
pzeletv10_uj_2013.indd 96
8/2/13 12:45: