Basic HTML Version
97
Szinyei és a
plein air
Szinyei Merse Pál a
Majális
című képén egy májusi kirándulás emlé-
két örökítette meg, amelyen maga is részt vett. Érezhető, hogy ami-
kor festette, életének legboldogabb időszakát élte, hiszen ekkor ismer-
kedett meg későbbi feleségével. Tele volt életkedvvel és bizakodással,
ami visszatükröződik a festmény hangulatán. a téma egyszerű: a lan-
kás domboldalon egy vidám társaság, két nő és négy férfi telepedett le.
esznek, isznak, és kedélyesen beszélgetnek. a társaság másik két nőtag-
ja sétára indult a környéken, őket a napsütötte domb tetején láthatjuk.
a meghitt társaság, a természetes mozdulatok, az egyszerű környezet
éppen olyan, mintha a valóságot látnánk.
a festményen a zöld szín különböző árnyalatai uralkodnak. a magas-
ra festett látóhatár fölött csak egy keskeny sávot foglal el a bárányfelhős
halványkék égbolt. egy nagy fa árnyékot vet a társaságra, melyből óri-
ási virágcsokorként emelkednek ki a ruhák és a takarók élénk színfoltjai.
a zöld háttérből kiragyognak a kiegészítő színárnyalatok: a rózsaszín ru-
ha, a bíborvörös és a cinóberpiros takaró, a háttérben pedig a pipacsok
apró színfoltjai. az ég kékjének komplementereként villannak ki a fűből
a narancssárga vadvirágok és a guggoló férfi szalmakalapja. a kiegészí-
tő színek alkalmazása izgalmassá teszi a képet. a visszaverődő fény ha-
tására a formák saját színében (lokálszín) a környezet színei is megcsil-
lannak (reflexszínek).
a festmény
plein air
hangulatú, de nem impresszionista mű. Nem
a szabadban, hanem műteremben készült. Nem véletlenszerű részletét
mutatja a tájnak, hanemegygondosanmegkomponált jelenetet. Szinyei
a kép minden elemét úgy rendezte el, hogy a néző figyelmét a társa-
ságra irányítsa, a kép hangulata pedig a tavasz frissességét és üdeségét
sugározza. Szándékát így magyarázta:
„Képem nem akar mást ábrázolni,
mint amit világosan kifejez: egy szép tavaszi napot, melyet a városból ki-
rándult víg társaság élvez.”
a jó kompozíció célja, hogy úgy emelje ki a lényeget, hogy közben
az egész jelenet spontánnak hasson. ennek érdekében Szinyei a végső
kompozíció előtt több vázlatrajzot is készített.
Szinyei Merse Pál:
Majális
(1873), olaj, vászon, 128×163,5 cm, Budapest, Magyar
Nemzeti Galéria
Művészeti tanulmányait (1864–1869) a müncheni
akadémián végezte. a precíz realizmust követelő
Piloty osztályában modell után rajzolt, történelmi és
mitológiai kompozíciókat festett. figyelme hamaro-
san a barbizoniak festői stílusa felé fordult. elsősor-
ban a tájfestészet érdekelte. Különösen tetszettek
neki Courbet üde zöldjei és merész festői stílusa.
Meghozta döntését, amelyet így közölt apjával:
„Elha-
tároztam a Piloty-iskolából kilépni, s ezután csak egy ta-
nárt követni, mely engem legjobban fog vezérelni, és e
tanárom a természet.”
Szinyei Merse Pál (
– )
1. Milyen változásokat hozott a
plein air
az akadémizmus
stílusához képest?
2. Hasonlítsd össze a nagybányai művészek festői stílusát
Szinyei
Majális
ával! (Az összehasonlítás szempontjai: téma,
kidolgozás, alkotói módszer, kompozíció és színhasználat.)
3. Keress művészeti albumokban és az interneten olyan
festményeket, amelyek 1873 körül készültek! Csoportosítsd
művészeti stílus szerint a képeket! Keresd meg az összeál-
lításodban, hogy melyik áll a legközelebb a
Majális
stílusá-
hoz, és gyűjtsd össze a közös jellegzetességeket!
A
Majális
korabeli kritikája
Szinyei a
Majális
szokatlan stílusával megelőzte korát, ezért
Manet-hoz hasonlóan visszautasításban volt része. Nemcsak
a hivatalos kritika, de a barátok is értetlenül szemlélték a mű-
vet.
„A kritika, hacsak nem akar szatírát írni, ez előtt a kép előtt
teljesen tanácstalanul áll […] A képet lehetetlen úgy leírni, hogy
az olvasónak világos fogalma támadjon róla. Nem ismerünk
olyan szavakat, amelyek megfelelnének ezeknek a szemet bántó
rikító színeknek. Tessék a legmérgesebb sárgászöldet elképzelni
mezőnek, a legimpertinensebb kéket a levegőégnek, a legfékte-
lenebb barnássárgát a fér ak öltözetének, aztán valóságos
pacsmagát a fehérnek és a rózsapirosnak: megközelítő képét
kapják ennek a kirándulásnak. Hogy a festőnek nem okozott fej-
törést az, amit a magunkfajta pedáns kompozíciónak nevez,
magától értetődik. Ahogy ezek az emberek és asszonykák a gye-
pen hevernek, azonmód frissen odakerültek a vászonra”
(részlet
a
Zeitschrift für bildende Kunst
kritikájából, 1873)
.
Még ugyanebben az évben Bécsben is szerepelt egy kiállításon
a festmény, de ott sem értékelték a stílusát. A sikertelenség
úgy elvette Szinyei alkotókedvét, hogy hosszú időre abba-
hagyta a festést, és visszavonult birtokára. Családtagjait és né-
hány átélt élményét örökítette csak meg.
A kép érdekessége, hogy Benczúr Gyula müncheni műtermé-
ben festette, éppen akkor, amikor a
Vajk megkeresztelésé
n dol-
gozott ott a mester. E mellett az akadémista stílusú kép mel-
lett alkotta meg Szinyei a korstílust megelőzve a
plein air
stílusú művét.
A kép elkészülte után több évtized kellett a megérdemelt elis-
meréshez. 1896-ban sikerrel mutatták be a millenniumi kiállí-
táson, 1901-ben pedig megkapta a nagy aranyérmet a Mün-
chenben rendezett nemzetközi tárlaton. Ekkor már a
nagybányai művésztelep is évek óta működött, és természe-
tessé vált a szabadban való festés.
ké
pzeletv10_uj_2013.indd 97
8/2/13 12:45: